"Én a Community Pool Service-nél voltam Arlingtonban. Teljesen meg vagyok velük elégedve. A fizetést rendszresen, hiánytalanul küldték, így az anyagiakkal nem volt gond. A munkaszerződésem szerint heti 40 óra munkaidőt kötelezően kellett biztosítanuik, de én volt hogy heti 70 óránál is többet dolgoztam, így erre sem panaszkodhatok. A szállásom közel volt a medencékhez, ha mégsem az utazási költséget is megkaptam a fizetésemen felül. Az albérlet 500 m-re volt több élelmiszerüzlettől, és egyéb boltoktól. A tömegközlekedés a kiválló volt a város azon részén, így kirándulásokat is könnyűszerrel lehetett szervezni. A cég főnöke Sue Robbinson, valamint a supervisorok rugalmasak voltak. Lehetőségem volt összehasonlítani a szervezetet a környéken működő többi szervezettel, és kijelenthetem,  a CPS kiemelkedett közülük. Plusz munkát nem lehetett vállalni, mert csak ugyanabban a munkaidőben tudtam volna megtenni, amelyben éppen életmenőként dolgoztam. Meggazdagodni nem lehetett, de a programra fordított költségeimet, és az ottlét költségeit levonva körülbelül 2000 USD plusszal tértem haza."

                                                                                                                               Hegedüs István
 

"Életem egyik legélménydúsabb, legszebb nyara volt ez a 2010-es nyár. Inkább tűnt az egész egy nagy nyaralásnak, mintsem munkának, sok új embert ismerhettem meg, sok szép helyet láthattam. Maga Amerika engem személy szerint elvarázsolt és szeretnék újra visszamenni. Mielőtt kimentem volna, nagyon féltem ettől az úttól, hogy hogyan fogok kint boldogulni és hogy mennyire fog a családom és az itteni életem hiányozni, de szerencsére nem így lett, túl gyorsan is elrepült ez a nyár, szívesen maradtam volna még. Ajánlom ezt a programot mindenkinek, aki teheti használja ki ezt a lehetőséget, mert ilyen nem sokszor adódik az életben. Én nem bántam meg!"

                                                                                                                                Keszthelyi Viktória

„Az USA soha nem vonzott, de amikor az egyetemi büfé sorában állva egy áttanult éjszaka után megpillantottam a hirdetést, azonnal tudtam, hogy erre a programra szükségem van, nem a helyszín, sokkal inkább távollét miatt. Életem egyik legjobb döntése volt, hogy belevágtam. Az érkezéskor rám váró idegen világból a távozásom idejére egy második otthon vált, rengeteg baráttal és ismerőssel. A heti 50 óra munka beosztása egyetemista életritmushoz kiváló volt, hiszen a késő esték és az éjszakák szabadon maradtak, teret adva a szórakozásnak és a társas életnek, nem beszélve arról, hogy munkaidőben is rengeteg embert ismertem meg. A szabadnapok alatti utazások során barátaimmal és Andreával - a kint vásárolt, hozzánk hasonló életkorú autónkkal - feltérképeztük a keleti partvidéket. Borzasztó gyorsan eltelt a nyár. Úgy gondolom bárkinek nagyban hozzájárulhat egy hasonló utazás a személyiségfejlődéséhez.”

                                                                                                                                        Bakos Bálint